Pol Pot megye punkjai

- dialóglista -

(Zene)

Eleje főcím /táblás/:

1./  

Pol Pot megye punkjai

1/a

CPg

2./

Kövessy Róbert filmje

(zene folyt.)

Güzü:

Alakítottunk nyolcadikban egy zenekart... akkor... akkor találtuk ki ezt a "CPG" nevet "Cammon Punk Groupe" - "Cammon": tudod, hogy "Gyerünk...!" - ezt néztük ki a szótárból. De akkor még "Cammon Groupe" volt.

És akkor később ugye, mit tudom én, két évre rá már kitaláltuk, hogy mi punkok vagyunk, és akkor "Cammon Punk Groupe" - és ezt rövidítettük le utána "CPG"-re.

Az első nyilvános koncertünk, az... az elsőben vagy másodikban volt talán a középiskolában.

Volt egy osztálytalálkozó, egy ilyen lány zeneművészetis osztály jött oda, és mi kitaláltuk, hogy műsort adunk a haverommal.

És akkor már próbáltunk már nem tudom, egy fél éve, érted, volt már három gitárunk, és akkor... vagy kettő, meg egy dobunk, vagy valami hasonló - három talán... Meg vannak is fotók... nem sok... megvan erről az időszakról...

És... és... a nagyteremben volt ez az osztálytalálkozó, és mondtuk, hogy mi a színpadon szeretnénk játszani. A haverom lenyíratta kopaszra a fejét, ilyen nagy parókában volt, és úgy léptünk be, hogy leoltottuk a villanyt, és így hátulról odaszaladtunk a színpadra, és fölugrottunk a színpadra, így gitárokkal.

És a sötétben szegény elvétette a lépést, és egy eszméletlen nagyot esett, úgyhogy tök összetört a feje. Tehát így orra esett teljes sebességgel, parókája elszállt...

Egy döbbent csönd volt, hogy mi ez, föloltották a villanyt, ott szegény ott tántorgott össze-vissza...

Lejátszottuk, még nem is hangoltunk össze, semmi nem volt még így... Rossz gitárok voltak, nem voltak leszigetelve, és ilyen zöld villámokat, tudod, ilyen elektrosztatikus fényeket dobáltak ott a sötétben... Ja...

- És ti hogy lettetek punkok?

- Hát utána hallottunk erről a mozgalomról, vagy erről a dologról Nyugaton. Hogy "Á, nem tudnak játszani...!" - mondtuk, hogy mi se tudunk játszani, érted... ez való nekünk... Ja...

Azt hiszem, itt a Juhász Gyulában volt a következő buli, ahol most próbálunk, és oda már elég sokan eljöttek.

Egy ilyen dugó keletkezett a Juhász Gyula előtt az utcán, úgyhogy az autók nem bírtak elmenni, nem tudtak keresztüljutni, és izé... akkor már fölfigyeltek rá, mert abban az időben engedélyt kellett kérni a rendőrségtől, tudod...

És ez úgy lett, ez a koncert megjátszva, mint valami klubestként, tehát így konkrétan nem adták le a nevünket meg a műsorunkat, meg satöbbi-satöbbi, nem hallgatta meg a kazettánkat, hogy mit mondunk.

Nekünk akkor meg már ilyen, nekem egész hosszú hajam volt, ilyen idáig érő hajam, és csináltunk ilyen nagy transzparenseket lepedőre, hogy "Üdvözöljük a nem megjelent rendfenntartó szerveket" meg ilyen hülyeségeket csináltunk.

És akkor a tömeg ott őrjöngött, nagyon jó buli volt, tudod, ez már egy... egy tényleg, húsz percig játszottunk, tehát már valami ott volt...

És egy nagy botrány keletkezett belőle. És a pártbizottságról indítottak egy ilyen vizsgálatot ellenünk, úgyhogy a KISZ-nél megbíztak két embert ezzel, hogy vizsgálják ki, hogy ez mi volt tulajdonképpen.

Egy Zsuzsa nevű nő volt meg egy férfi, nem tudom már a nevét...

És ők meg megkerestek minket, és így elhívtak, hogy menjünk el, beszélgessünk már velük így a pártbizottságon... vagy a KISZ-bizottságon, nála.

Aztán bementem, néztem: ki van rakva a neve az ajtóra. Na, mondom, ez biztos valami nagykutya lehet itt, tudod, úgy jöttek oda hozzánk így utcán, hogy ők mit tudom én, "egyetemisták, és ez érdekli őket" vagy valami hasonló.

Akkor bementünk, és így a szövegeket le--..., hogy milyen szövegeink vannak, le kellett írni, így kérdezgettek, még 56-ról kérdezgettek meg ilyesmiről...

És akkor ettől bepánikolt ugye az iskolaigazgató, mert a fülébe jutott ilyen pártvonalon, ugye ő párttag volt vagy nem tudom, kicsoda, hogy vizsgálat van az iskola tanulói ellen. Ez ilyen "elitista" iskola volt különben itt Szegeden, ahova én jártam, és nagyon vigyáztak a hírükre...

És... ők kitalálták ezt, hogy... tehát ez az igazgató, hogy azonnal ki kell, hogy rúgjon engem, hogy ne is, tehát semmiféle asszociáció ne merüljön fel az ő iskolája és "ilyen elemek" között.

És ki is rúgott. Tehát behívatta anyámat, hogy vegyen ki, mert ő akkor kirúg. És akkor kivett anyám az iskolából azzal, hogy az igazgató megígérte, hogy akkor estin járhatok. De nem volt ilyen esti szak, úgyhogy nem lehetett oda járni végül is.

És közben ez a KISZ-vizsgálat, ez lezárult, és ők olyan jelentést írtak, gondolom, hogy... tehát, hogy mi nem vagyunk végül is veszélyesek a társadalomra, nem... nem is tudjuk, hogy mit csinálunk igazából - tehát nem akaratlagos ez a dolog, satöbbi-satöbbi.

És...

De viszont így mondták, hogy írjunk más szövegeket, meg ne csináljunk ilyen transzparenseket, ők azt javasolják. És nem is enged--... tehát nem lehetett többet játszani itt nekünk Szegeden, ezen a néven.

Kutyás:

Mi a Mars téren találkoztunk mindig. Illetve oda jártunk ki mi is, meg a Güzüék is... Akkor még ilyen rendkívül rossz szemmel néztük, hogy... Hosszú hajú fickó volt, meg ilyen nagyon lerobbant, ilyen vad komának tűnt...

Aztán valahogy megtudtuk, hogy zenélnek... meg nekem is volt egy dobom, hát illetve nem nekem, hanem nagyanyámnak - dobolt régebben...

Fölültem a biciklimre, aztán elmentem Mélykútra, mert ott laktak... És akkor mondtam nagyanyónak, hogy "Kell még az a dob cucc ott a padláson, mert ha nem, akkor föl a csomagtartóra...!" - aztán elhoztam... aztán... utána jött ez a Mars teres időszak, és akkor...

Güzüéknek pont nem volt dobosuk... Volt is úgy egy buli, hogy dob nélkül játszottak... aztán... hát így... így...

Volt a "Foglalt Ház" - mi foglaltuk el. Ott volt egy nagyon állat próbahely, ott laktunk szinte. Vége volta sulinak, mentünk oda, ott éjjel-nappal próbáltunk minden nap... hát... Hú, de jó volt...

Ilyen magas csirkeszar volt benne, komolyan, úgy lapátoltuk ki az ablakon, aztán mindent lemeszeltünk... Megcsináltuk, jó volt...

(Koncert)

Szervusztok, gyerekek! sziasztok! Meleg szeretettel... meleg szeretettel köszöntelek benneteket...! És hát nagyon örülök, hogy itt van mindenki, éljenek a punkok!!!

(Zene)

- Kitiltattad magad a KISZ-ből, kirúgattad a KISZ-ből, azt' kész, ennyi. Meg a suliból, mert eltanácsoltak, hogy na jól van, lépjél tovább. Tehát... Semmi más...

- Ez volt a... A Házirendben benne volt, hogy a CPG-vel barátkozni tilos...

- Így van...

- Volt ilyen házirendi pont Szegeden. A Bedricsben...

- A Bedricsben...

- Vasúti iskolában...

- Hogy...?

- ...hogy "...a CPG-vel barátkozni tilos". Az iskola házirendjébe bele volt írva... Ott volt egy csomó haver...

- Ilyenek voltak...

- '81... 80/81-ben, így...

- Akkor mi még nem voltunk benne, szóval...

- Sokkal többet tudnának erről mesélni, szerintem...

- Kik?

- Az akkori tagok...

(Güzü:)

Az egy nagyon rossz hírű megye, Szeged. Volt, a kommunista időkben. Úgy hívták, hogy "Pol Pot megye"

És tényleg, itt elég... Tehát a kommunisták nagyon kevertek itt. nagyon figyelték az egyetemistákat is, meg minden, a kulturát is, tehát zenét, mindent...

És itt féltek, gondolom, nagyon...

És... akkor kezdődött ilyen igazoltatgatásokkal, így... Úgy is néztünk ki, tehát ilyen feltűnő ruhákban jártunk, és így ránk szálltak alaposan a rendőrök.

Miután kirúgtak az iskolából, dolgozni kellett, tudod, ilyen munkakötelezettség volt, és így próbáltak mindenáron börtönbe dugni, tehát így naponta többször órákon át igazoltattak az utcákon - tehát mindig így kerültük a rendőröket, mert nem akartunk... Mert ugyanaz a rendőr, ugyanúgy megállított, ugyanúgy fölírt, mint két órával előtte, érted, vagy az előző nap... Tudta már fejből az adatainkat...

De hát... érted, ilyenekkel próbálkoztak, hogy ültünk a Csillag téren, itt az egyik téren, a barátaimmal dumáltunk. Egyszer odajött egy fickó, azt mondja: "Te vagy a Güzü?" Mondom: én. És így a kezembe adott egy üveg sört, meg egy sörnyitót, azt elment.

Hát mondom...

"Egészségedre...!" - azt hiszem, azt mondta. Elment... Mondom: Jézusom...! - így gondolkoztam: megigyam - ne igyam...? Á, mondom, én nem iszok, ki tudja, ilyen még nem volt, még sörnyitót is adjon, érted... Én, mondom, "...nem kérem. Kéri valaki...?" Mondták a többiek, hogy jó, valaki ott mondta, hogy igen. Kinyitotta. Megizéltük, megszagoltuk, nem... Elkezdte inni, és a rendőrök rajtunk ütöttek akkor. És így megpróbáltak elvinni engem, érted, oda küldtek egy ilyen ügynöküket, vagy egy besúgót, vagy mit tudom én, hogy adja a sört. Hát ha én iszom a sört, akkor tilos volt sört inni utcán, akkor puff, elkapnak, szabálysértés - 30 nap, érted...

És akkor, hogy nem én ittam, hanem a haverom, na, akkor őt vitték el. Jó megverték bent. Belém csak belém rúgott az egyik, ilyen akciócsoport volt, ilyen kommandósfélék, egy kurva nagyot a lábamba, tudod. Meg mondta, hogy "Majd elkapunk még, ne félj...!" - tehát így dumáltak ők, nyíltan ment ez, érted...

És... akkor történt egyszer, hogy elindultam... Jöttem haza este a basszusgitáros gyerektől egy kazettás magnóval, az ő kis kazettás magnójával, meg volt nálam három kazetta...

És este 10 óra felé vagy 8 óra felé mentem a házunk felé, és álltak a rendőrök a ház előtt, egy kocsiban ültek, és vártak, lesték az ajtót, hogy mikor jövök.

És akkor megláttak, gyorsan rám világítottak, oda hajtottak, érted, egyből motozás - személyi igazolvány - mi ez a zsebemben? - ez mi? - ez mi...? Tudod, ilyen... és hogy mi ez a... mi van a kazettákon.

Hát, mondom: zene. A mi zenénk...

- Kié ez a kazettás magnó?

Hát, mondom a basszusgitárostól hoztam...

- Akkor ez biztos lopott...

Tudod, elvitték, hogy leellenőrizzék a számát, a kazettákat is egyből vitték...

És... behívattak egy pár nap múlva, és mondták, hogy "izgatás"... Bumm, egyből beraktak 72 órára, tudod... Utána, mit tudom én, két nap múlva lehoztak a fogdáról, akkor ültem először fogdán... És... mondták, hogy... tehát elkezdték... Mondták, hogy a magnó, az nem lopott, azt visszaadják... Az a haveromé volt, hát... És hogy a kazettákon pedig, ahogy játszották le a számokat (meghallgatták persze az összes kazettát), a két szám között a háttérben valaha Szabad Európa volt. És úgy kezdték persze, hogy hány számot hallgattunk? - ugye, hát mondom, mit tudom én, egy párat. De mégis: ötöt, négyet...? - tudod, mert a harmadik szám után volt, pont a Szabad Európa szignálját lehetett hallani, és utána kész paff, utána újra egy szám volt, tehát szöveg nem nagyon volt, vagy mit tudom én, valamit kvartyogott, három... vagy fél mondatot, érted, a bemondó; ennyi volt...

És akkor ebből csináltak egy ilyen izgatási ügyet, ugye...

Elengedtek szerencsére, de a bíróságra el kellett, tehát vádemelés megtörtént, tárgyalás is volt.

Erre jöttek le a szamizdatosok Pestről, a Haraszti Miklós jött le, azt hiszem még valakivel.

És...

Persze hát nem állt meg végül is, mert ugye ez gyűlöletkeltésre nem volt alkalmas, és attól... akkortól kezdve ismertük mi a szamizdatosokat...

(Haraszti Miklós:)

Az ügyvéd is nagyon-nagyon ügyes volt...

Azt mondta az ügyvéd, hogy... Az volt a fantasztikus érve, én ezért nagyon megdicsértem a "Beszélő"-ben, hogy... hogy... "Hát a diszkó zene volt azon a szabad európás szalagon, a punk közismerten ellensége a diszkó zenének - hogyan hallgathatták volna meg az ellenséges kommentárt, amikor a diszkó zenét a punk nem hallgatja...?"

- Igen, emlékszem erre a kifogásra - ez nagyon profi volt...

(Haraszti Miklós:)

És a... sajnálatos módon a bíróság még nem vette ezt az érvet, még a finom érvek fogadalma Szegedre még nem ért el akkor, és... és... ehelyett csak azért mentettek föl titeket, mert nem volt bizonyítható, hogy meghallgattátok az "ellenséges kommentárt"...

Haraszti Miklós:

A kádárizmusnak a virágkorában vagyunk, a nyolcvanas években, a liberálisnak mondott, engedékeny kulturpolitika idején, amikor az, aki fejedelmi többesben beszél, annak némi bírálatot is megengednek, és... azzal az illúzióval élhetnek a művészek a kultura emberei, hogy tulajdonképpen picit mindig növelik a szabadságot - amennyiben együttműködnek az Aczél elvtársnak, mondjuk, a helyi kádereivel, a zenében Erdős Péterrel, mondjuk, az irodalommal Kardos György kiadó igazgatóval...

És hát... a zenében azonban, ugyanúgy, ahogy az irodalomban, lehetett túlmenni a falon.

És a punk életmódban, zenében, szövegben: egész habitusában ugyanarról szólt, amiről a mi Szamizdatunk szólt, amit a Szentjóbi barátom úgy fejezett ki, hogy "Légy tilos!" - tessék túlmenni a falon, és "...csak azt érdemes, válaszd a szabadságot...!"

Na, ez tilos volt.

De ám, mivel ezek a zenész gyerekek nem voltak akkor már ismert értelmiségiek, őket elérte ugyanaz a sors, ami minden értelmiségit, aki nem dalolt együtt, elért mondjuk Romániában, Csehszlovákiában és másutt: mentek a börtönbe.

A CPG-nek volt egy pere Szegeden, amelyről mi csak Pálinkás Robitól szereztünk tudomást, aki... aki egyébként egy másik izgatási perre hívott le engem Szegedre, és akkor tudtuk meg azt, hogy itt már volt egy, amely érdekes módon felmentéssel végződött, habár csak "bizonyíték híján" - tehát nem "bűncselekmény híján"...

És ekkor én riporterbe vágtam magam... Ugye, gúnyosan azt írtam a "Beszélő"-ben megjelent tudósításomban, hogy "...sikerült, újságírónak néztek..." - hiszen az újságíró, az egy hivatalos státusz volt akkoriban, és be tudtam menni a másod fokú tárgyalásokra, és erről tudósítottam a "Beszélő"-ben.

Igazi koncepciós per volt, provinciális sötétségbe elrejtve...

(zene)

(Güzü:)

Kitaláltuk, hogy elmegyünk Pestre, ott még nem ismernek, és akkor ott fogunk játszani.

És föl is költöztünk. Hát ezt elég nehéz volt így megszervezni mindenkinek, érted, tehát a munkahelyeket otthagyni, satöbbi-satöbbi...

Fölköltöztünk. Hárman mentünk: az énekes, a dobos meg én, aki a... A Béla, Putyi meg én.

Első héten hazajöttünk ide Szegedre, itt igazoltattak ugye újra a rendőrök, és egyből fölüzentek a fönti rendőrségnek, úgyhogy már a következő héten már ott voltak a rendőrök, és aztán rendszeresen jöttek, folyamatosan minden este jöttek a lakáshoz.

Ugyanaz a körzeti rendőr jött, úgyhogy... Már úgy feküdtünk le, hogy kiraktuk a Személyit az asztalra, meg nem zártuk be az ajtót, akkor ő bejött, mindig ránk világított, hogy "Személyigazolványokat...!" - mondtuk, hogy ott van az asztalon...

Szerettük minket a pestiek, gyorsan lettek haverjaink, Árvai Viktorral... Már nem tudom, milyen zenekara volt, mi volt őneki is... tehát mindenkinek zenekara volt, akit ott ismertünk.

És...

Meg a VHK-sokkal voltunk, és eszméletlenül néztünk ki ilyen nagy piros hajakkal, meg betéve nekem ilyen párduc mintás volt. Így le kellett vágni tök kopaszra, mikor albérletet kerestünk, meg sapkákba mozogtunk...

A budapesti Geodéziánál dolgoztunk, ahol a nagybani piac van, nem tudom, milyen tér az már, elfelejtettem...

- Bosnyák...

- Bosnyák téren, igen...!

Ez is... Mentünk munkát keresni és pont egy razziába belepottyantunk az ajtó előtt, és így odaadtuk már a személyinket a portásnak, hogy írja be, hogy fölmehessünk, és így elvittek a rendőrök onnan. Így egyből híre ment az egész ilyen irodaépületben, tudod, jöttünk utána, kiszabadultunk, másnap jöttünk megint munkáért, tudod, már így izéltek, hogy "Juj, ezek voltak itt tegnap, akiket elvittek...!"

Ja...

Fölvettek dolgozni...

(Kutyás)

Először utcaseprők voltunk... Az ilyen alkalmi munka. Csak rohadt korán kellett kelni, mert valami fél 5 vagy 5 órakor... mire oda értünk...

Az jó volt egyébként, jó meló volt. Aztán elmentünk sírásónak... de... tél volt, a cinkotai temető meg, olyan kemény föld meg minden, hideg...

Aztán az is abbamaradt, utána vagon kirakodó voltam egy rövid ideig, aztán lett a Geodézia...

Hát meg közben próbáltunk...

Aztán jött a rendőrség...

Közben egy-két buli, koncert...

Akkor mondták, hogy keresnek...

Fogalmunk se volt, miért... Ártatlanok vol--... de hát tényleg nem... Először nem is tudtuk, hogy mi van... Hogy egyáltalán ezzel így foglalkoznak...

Nem volt pénzünk, fáztunk, fáztunk, mint az állat, hidegvolt... De nagyon jól éreztük magunkat...

(Zene)

Nagy Feró:

Ugye minket kikiáltottak punknak, és akkor a CPG is úgy vett minket, hogy "punk" - bár szerintem belül ők azért látták, hogy "Á, hát ez egy nyugdíjas tánczenekar hozzájuk képest..."

És én akkor a... A KÖZGÁZON voltak elég nagy ilyen avantgárd bulik, azért mondom, hogy avantgárd, mert... mert a marginális értelmiség járt oda.

És én úgy gondoltam, hogy... hogy én felléptetem őket, mert... mert azt láttam, hogy bennük már nincs semmiféle tisztelet az iránt, hogy... tehát hogy sok a közönség vagy kevés. Ők akkor is elvégzik a saját művészetüket, ha bármi... bármennyi közönség vagy bárki ott van. Egyszerűen... észbontóan őszinték voltak...

(Güzü:)

Játszottunk a Fiatal Művészek Klubjában... Meggyfa utcában, akkor Angyalföldön egy Kozák téri művházban...

- Ott mi történt...?

- Hát nem tudom, ez... botrány, érted... a... a csirkedarálásról...

És izé... hát elég jó koncertek voltak, érted... Őrjöngés mindenhol, tetszett nekik.

Egyszer kitaláltuk, hogy... Tehát volt egy ilyen füzetünk, amibe az ötleteket írtuk mi föl. Mindenki kitalálta, hogy mi legyen a koncerten, satöbbi-satöbbi.

És volt egy ilyen, hogy kössünk ki egy csirkét a mikrofonállványhoz.

És akkor...

- Miért pont csirkét...?

- Hát mi tudom én, mint egy tyúkól, érted, úgy nézzen ki a színpad, egy ilyen hülye ötlet volt, semmi különleges.

És... Gondoltuk, hogy ezt megvalósítjuk, mert ahol laktunk, ott volt tyúkól.

És egyszer kimentünk, elloptuk az egyik csirkét az esőben... Azonnal rájöttek, egy olyan órán belül így a háziak, mert a lábnyomaink meglátszottak a sárban... És bejöttek, azt' mondta így... nagyon rendes arc volt, meg a nagymama--..., az anyukája... ilyen idős férfi volt, olyan 45-50 éves, meg egy mit--... 70 éves anyukája volt ott, az volt a házinéni.

És akkor... Mondták, hogy hát elloptuk a csirkét, mi, hogy adjuk már vissza... Mondtuk, hogy nem, nem loptuk el... És bent volt a szekrényben, tudod...

Aztán egyezkedtünk-egyezkedtünk velük, aztán végül is így ráhagyták, érted. Mondtuk, hogy hát biztos más lopta el, de hogyha kell nekik, adunk pénzt meg minden, de mindegy rájött. Azt' adtam nekik végül is egy pár ilyen csizmát a végén, olyan boldog volt a fickó, tök jó csizma volt...

Aztán ott volt szerencsétlen csirke két napig a szekrényben, aztán elvittük a koncertre.

Úgy gondoltuk, hogy kikötjük a mikrofonállványhoz, aztán utána, mondtuk, visszavisszük, érted, azt' bedobjuk a csirke udvarba, azt' ott lesz...

Azt elkóborolt valahova, tudod...

Azt' elvittük a koncertre, azt' kikötöttük, de a tömeg meg elkezdett üvöltözni, hogy "Csirkét akarunk! Csirkét...!" - így nyúlkáltak érte, a csirkéért, érted, el akarták kapni a nyakát, úgy kellett védeni. Így, ahogy forrósodott ott a hangulat, tudod...

Aztán... az "Erdős Péter" című számnál, tudod, már nagyon üvöltöttek, dulakodott a Béla a csirkéért... húzták a mikrofont el, a Béla meg húzta vissza az állványát, érted, a csirke meg hozzá volt kötve...

Aztán mondtam a Bélának, hogy hagyja... Akkor... akkor izé, jól van, akkor adja oda a csirkét, érted...

Szóltak ott koncert előtt, hogy vannak ott ilyen angyalföldi arcok, akik meg akarnak minket verni. Úgyhogy mi fölkészültünk, így oda készítettünk mindenféle botokat meg késeket, meg ilyeneket, azzal magunkra, a Kutyás egy ilyen ekkora haleffal ugrált ott, aztán... Meg akartuk védeni magunkat, érted, ha valaki bánt, akkor visszaütünk.

És izé... Na, aztán azzal elvágta a Béla a csirke nyakát, ő vágta el, és széttépte a nézősereg a csirkét, így, atomjaira. És akkor minden tiszta vér lett, az egy nagyon furcsa volt, olyan volt, mint egy áldozat, végül is... Le is jött, egy ilyen furcsa szellem leereszkedett.

Így a fele a tömegnek, így magába süppedt, ilyen... Nekem ilyen kurva erős lelkiismeretfur--..., ilyen levertség kapott el tőle, a másik fele meg ilyen őrjöngéssé fajult, tehát ilyen magán kívül lett a másik fele a tömegnek.

És utána így mutogattak még évek múltán is ilyen, hogy... ilyen kis fiolában, hogy "Itt a csőre, itt a csőre...!" - érted, meg a szeme... Nagyon súlyos volt...

Tehát ilyen jelképpé vált az valahogy, érted, az a csirke ott...

(Nagy Feró:)

Én azt láttam, hogy... Hogy van egy zenekar, aki... aki sokkal bátrabb, mint... mint én.

Aki sokkal bátrabban mondja meg.

Tehát amikor ők a... Megírják az "Erdős Péter, a kurva anyád...!" kezdetű nótát; itt nem Er--... nem... Nem Erdős Péterről van szó ebben a dalban...

Ettől még Erdős Péter halálra sértődhetett, hát ez legyen az ő baja...

De itt a rendszerről van szó. És... és én úgy gondoltam, hogy nem baj, ha van ilyen. Mindig kell legyen valami radikálisabb csapat, amelyik náladnál... náladnál többet tud elmondani a világról - lehet, hogy kevesebb embernek.

És akkor talán egy csomó, olyanok, mint mi, akik hát nem mertünk annyit mondani, azoknak kicsit több lehetőségük lesz...

(Güzü:)

Az Erdős Péter nekünk írt egy levelet, hogy ő szeretne beszélni velünk. És lerandizott minket a Meggyfa utcai művházhoz. Nekem épp akkor dolgom volt, én nem mentem el. Úgyhogy végül is a dobos ment el, meg az énekes, a Nagy Zoli...

- Miért kért tőletek találkozót?

- Hát gondolom, híre ment ennek a szövegnek, érted, az "Erdős Péter"-nek... És a fülébe juthatott.

Az Erdős is megjelent ott egy haverjával. Akkor a Béla oda ment. Be volt egy kicsit rúgva a Béla, jól le volt lazulva...

Aztán... Abban az időben már nagyon izé... szabadon futó volt a Béla, vagányul nézett ki, meg el volt eresztve alaposan...

És volt náluk egy ilyen diplomata táska. Azt Béla így egyből kiszárta, hogy "Mi van abban a táskában...?" - azt kinyitották, és egy magnó volt, ugye vették a dolgokat. Az egy ügyvéd volt, aki vele volt... folyt köv...