Halál

 MIt okoz a puszta kín, a rettegett halál...

Egyedül élni a sötétségben kint, Ez aggaszt majd talán.

 Csak zuhanok a mélybe, Sikoltok hangosan,

 Mindent elnyelő sötétségbe Zuhanok mégis bátran!

 Hiszen ezt akarom érezni én A kín nélüli halált

 Fekdüdni koporsóm fenekén Hol lelkem nyugalmat talált.

 Bűnös kés kezemben

De nem merem megtenni Az van az eszemben:

 Senki sem fog félteni. De lelkem nem nyugszik,

 Békét nem talál Ez a világ múlik

 - Majd nélkülem is talán...

 S a túlválogra szállván Lelkem megnyugszik

 A pokolt gyalázván A mennybe utazik.

 Ezernyi kis felhő Csillagok, s a Nap Mint egy nagy temető- Mégis erőre kap?

 Itt vár égi béke Fennt a felhők között,

 Hová sok halott lelke Már ideözönlött.

 Azt ajkam megremeg

 Halkan búcsozok A kést felemelem

- Tenni mást nem tudok!

 Majd hasamba szúrok, S nagyaot kiálltok

 És nyomban elájulok.

 Halk,mély álom Amibe most szállok.

 Örökös nagy mámor Mibe belevágok.

 Tán senki sem sejti: Többet nem kelek fel!!

 Életemről mégis Lehullott a lepel.