Versek : Egy hideg téli borús napon |
Egy hideg téli borús napon
még mindig v.mi csaj:) 2005.04.06. 21:25
hosszú, de megéri elolv.:)
Egy hideg téli borús napon, Azt akartam végre szerelmet adjon. Évek óta ezért könyörögtem, S egy este megtalált örömöm. Boldogok voltunk, Egymáshoz szívből szóltunk. Istenem, megtaláltam az életem, Az én örökké tartó végzetem. Lila felhők közt jártam, Mindig csak rá vártam. De egy idő után megváltozott, Állandóan a szívemnek ártott… De nem tudtam elhagyni, Vele akartam maradni. A szívem csak ezt súgta:” szereted, Soha el nem feledheted.” Gyáva egy szív, nem tud mást csak szeretni, Pedig talán még akkor jobb lett volna elengedni, Menjen, tőlem minél távol, Lelke keressen békét bárhol. Egy esős napon megtettem, Az arcára könnyeket kentem. Felhívtam, hogy találkozzunk, Ő még mindig álmodozott rólunk. Még mindig hitte, hogy nem lesz vége, Hogy már tudom, hogy mi a béke. Hozzá fordultam halkan szóltam, Még akkor is az ő szívét óvtam. “El kell, hogy engedj, Kérlek, örökre feledj. Az már nem szerelem, Csak jelentéktelen érzelem.” Nem hittél a fülednek, Szemedbe könnyek születnek… Fagyos volt, mint a téli táj, Pedig nekem jobban fáj… Próbáltál meggyőzni, Még álmokat szőni. Megfogtad kezem, s arra kértél, Ne hagyj el, hisz pár napja szerettél… Szívedből könnyeztél, Belülről véreztél. Az arcodon fájdalom sós cseppjei folytak, A szívembe a fájdalom hangjai szóltak. Elengedtem végre kezed, De visszatartott a szemed. Hátrafordultam, hogy ne lásd a gyötrelmem, Hogy ne érezd Te vagy az örök szerelmem… De az eszem cserbenhagyott, De szívem meg nem fagyott. Még is el kell válnunk, Elmúlt minden álmunk. Elindultam lassan az úton, De az érzés feltört folyton. Ne akarj még gyötörni, Hisz meg akarsz ölni? Elég, elég, hagyjatok, Gyűlöletet adjatok. A szavak a szél messzi vitte, De a fájdalmamat senki el nem hitte. Vitte hegyen-völgyön, Át minden tölgyön, De senki sem válaszolt, Hisz már minden rég holt. Lépéseket hallottam, Még mindig Őt akartam Mellém állt, sírt, A könnyeivel ő sem bírt. Elővett egy pengét, Láttam a fényét… Szavakat súgtál, Boldogságot hazudtál… Felém tartottad, A félelmemet hagytad. Te voltál az egyetlen, kit szerettem, Kinek közelében mindig reszkettem. Te eldobtál magadtól, Most nem látok a haragtól, De, ha enyém nem lehetsz, Mást se szerethetsz… A szavaidtól féltem, A fájdalmammal égtem. Belém mártottad a késed, A nevedet vésted. A vérem lassan útnak indult, A testem egyre jobban lilult. Saját vérem látom, Elmúlt minden bánatom. Ne könyörgöm, ne bánts, Nekem kérlek, ne árts. De már hallottál, Csak szerelmet vallottál… A vérem a hóra hullott, Az angyalom akkor nem óvott. Ott hagytál engem, mint egy virágot, Rám bíztad a szánalmas világot. S mint egy virág hullnak a szirmaim, Úgy foszlanak el álmaim.. Minden érted volt, De a szívem már holt. Megtetted, egy este megöltél, Pedig Te csak reméltél. Ennyit ért a szavad, Üvöltöm messze, hogy halljad, Egy gyilkos vagy, Melletted minden elfagy. Utolsó könnyeimet ejtem, S a világot elfelejtem…
|