A boldogság már mesze száll
Mint Augusztusban a nyár
Már nincs tovább, már vége van
Hallom az ősz szavát.

Már hervadok, már fakulok
Mint szélben az őszi levél,
De én nem szállok, csak állok
Mint szomorúfűz a parton

Arcomon könnycseppek hullanak le
Nagy, kövér cseppek
Belül már üres vagyok, már, nincs ami, itt tartson
Már nincs tovább, Már nincs remény, megöl a gyász

Nincs kinek elmondanom.
Nincs ki megért,
Elszáll a boldogság, elszáll a remény.
Mint az őszi levél...

Lerogyok a földre... Kábultan nézek előre.
Megszédülten, betegen várom a vég szavát,
Már nem remélek, már nem vágyok
Már nem hallok, már nem látok,

Már nem érzek, már nem sírok.
Csak nézek előre.
Szomorúan, megtörten...
Már itt a vég, a sötétség

Már nem félek, már nem várok, mikor meglátom:
Fény gyúl a sötétségben, boldogan tekintek előre
Mosolygós arcát látom, vidám tekintetét
Már nem félek, már nem várok, látom a boldogságot...